A lízing ma az egyik legnépszerűbb finanszírozási forma azoknál a cégeknél, amelyek járművet, gépet vagy egyéb eszközt szeretnének használni anélkül, hogy a teljes vételárat egy összegben kifizetnék. A kérdés azonban kulcsfontosságú: pénzügyi vagy operatív lízing a jobb választás? A két konstrukció első ránézésre hasonló, de valójában más kockázatokat, költségeket és rugalmasságot jelent. Ez az útmutató közérthetően mutatja be, hogyan működik a két megoldás, kinek melyik felel meg leginkább, és milyen szempontokat érdemes mérlegelni a döntés előtt.

A pénzügyi lízing lényege, hogy a lízingbeadó finanszírozza az eszközt, a lízingbevevő pedig részletekben kifizeti annak árát és a finanszírozás költségeit. A futamidő végén – jellemzően egy jelképes maradványérték megfizetésével – az eszköz a vállalkozás tulajdonába kerül. A kockázatok, például a karbantartás, az értékcsökkenés vagy az elavulás hatása a lízingbevevőnél marad. Cserébe szabadon használhatja és alakíthatja az eszközt, nincsenek visszaadáskor érvényes szigorú feltételek, és hosszú távon megtarthatja, ha az jól működik. A pénzügyi lízing tehát a tulajdonszerzés felé vezető, kiszámítható finanszírozási út. Az operatív lízing ezzel szemben a használatra és szolgáltatásra épül. Az eszköz a futamidő alatt a lízingbeadó tulajdonában marad, a vállalkozás pedig havi díjért használja, majd a szerződés végén visszaadja vagy új, korszerűbb eszközre vált. A havi díj sok esetben tartalmazza a szervizelést, flottakezelést, biztosítást, gumiabroncs- és csereautó-szolgáltatást is, így a fenntartási feladatok és váratlan költségek jelentős része nem a vállalatot terheli. A maradványérték kockázatát a finanszírozó viseli, ezért a havi teher sokszor alacsonyabb, mint vásárlásnál – különösen gyorsan avuló technológiák esetén. Az operatív lízing a rugalmas, kiszámítható és szolgáltatásalapú működés megoldása.

A pénzügyi lízing előnye, hogy a futamidő végén az eszköz a cég tulajdonába kerül, így a befizetett díjak nem „vesznek el”, hanem vagyontárggyá válnak. Hosszú távon költséghatékony lehet, ha az eszköz értékálló és sokáig használható. Nem kell tartani a visszaadási procedúrától vagy az állapotértékeléstől, és a használat módja is szabadon alakítható. Hátránya viszont, hogy a váratlan javítások, az értékvesztés és a karbantartási feladatok a vállalkozást terhelik, a biztosítást és szervizelést is neki kell intéznie. A technológiai elavulás szintén kockázat, hiszen az eszköz piaci értékének csökkenése a lízingbevevőt érinti. Az operatív lízing ezzel szemben a szolgáltatásalapú szemléletet helyezi előtérbe. A havi díjjal együtt jár a szerviz, a gumi- és flottakezelés, az asszisztencia és a csereautó, így a kiszámíthatóság kiemelkedő. A kockázatok – például az értékvesztés – a finanszírozónál maradnak, ami egyszerűbb pénzügyi tervezést és gyorsabb eszközcserét tesz lehetővé, ráadásul nem igényel nagy kezdőtőkét. Hátránya, hogy a szerződés végén általában nincs automatikus tulajdonszerzés, a túlhasználat és a sérülések többletköltségekkel járhatnak, és az eszköz testreszabása korlátozott. Hosszú távon a teljes költség akár magasabb is lehet, ha a vállalkozás évekig ugyanazt az eszközt használná.

A teljes életciklus-költség (Total Cost of Ownership, TCO) adja a legvalósabb képet a két konstrukcióról. Pénzügyi lízingnél a havi törlesztésen felül számolni kell az adókkal, biztosítással, szervizköltséggel, alkatrészekkel és az értékvesztéssel, viszont a futamidő végén az eszköz eladható. Operatív lízingnél a havi díj egyben fedezi a legtöbb kiadást, így a működés egyszerűbb, viszont nincs maradványérték. A kockázatok eloszlása a mindennapokban is érezhető: a pénzügyi lízing több kontrollt ad, de több felelősséget is, míg az operatív lízing a szolgáltatóra helyezi a terheket, ezáltal kiszámíthatóbb működést biztosít. A futamidő és a kilépési feltételek is eltérnek. A pénzügyi lízing előtörlesztéssel zárható le, és az eszköz értékesítése a vállalatnál jelent bevételt. Az operatív lízing rugalmasabb eszközcserét kínál, viszont a szerződés megszüntetése költséges lehet, és a futamidő végén a többletfutás vagy sérülés pótdíjat vonhat maga után. A legfontosabb a pontos igényfelmérés és a szerződéses feltételek (futás, szerviz, gumi, csereautó) egyértelmű rögzítése.

Egy induló vagy növekvő vállalkozás számára, ahol a készpénzforrások korlátozottak, az operatív lízing ideális megoldás lehet. Kis belépési költséggel, előre tervezhető havi díjjal, és a szolgáltatások beépítésével stabil működést biztosít. A technológia gyors avulása vagy a magas futásteljesítmény esetén különösen előnyös, hiszen a futamidő végén egyszerű a csere, és a maradványérték kockázata nem a céget terheli. Egy stabil, hosszú távú működésre berendezkedett vállalkozás számára, ahol az eszköz hosszú éveken át szolgálja a termelést, a pénzügyi lízing lehet kedvezőbb. A futamidő végén az eszköz a vállalkozás tulajdonába kerül, tovább használható, és nincs visszaadási eljárás. Értékálló eszközöknél, saját karbantartási háttér mellett ez gazdaságos megoldás lehet. Azoknak ajánlott, akik szeretnének birtokolni, és nem jelent terhet számukra a szerviz, biztosítás vagy értékesítés megszervezése. Magánszemélyeknél az élethelyzet a döntő: aki rendszeresen cseréli autóját, és értékeli a kiszámítható, szolgáltatással együtt járó havi költséget, az operatív lízinget részesítheti előnyben. Aki viszont hosszú távra tervez, és fontos számára a tulajdon, inkább a pénzügyi lízinget választja. A döntéshez elegendő néhány kérdés: mennyit használom az eszközt, milyen gyorsan avul, és mennyire fontos számomra a saját tulajdon? Az őszinte válaszok segítenek megtalálni a legjobb konstrukciót.

Ha vállalkozásod számára megbízható, testreszabott és átlátható megoldásra van szükséged, ismerd meg az MHC Mobility Magyarország flottakezelési szolgáltatásait. Teljes körű operatív lízing, egyszerű ügyintézés, kiszámítható költségek – hogy a céged a működésre, ne a járműparkra koncentráljon.